2018. márc. 28.

17. szám – A maradék lelki élete – A Bizonyságtételeket olvasva rovat

Az ima ereje
Ima és erőfeszítés, erőfeszítés és ima – ez lesz a feladatod. Úgy imádkozz, hogy tudatosítsd, az eredményesség és a dicséret mind Istennek köszönhető; és dolgozz aszerint, hogy egyedül tiéd a kötelesség. 

Egy napig, de még egy óráig sincs senki biztonságban imádság nélkül.


A cselekedetek nélkül imádkozó ember hamarosan megszűnik imádkozni is.

Szükséges, hogy mindennap egy órát elmélkedjünk a Megváltó életéről. Vegyük át pontról pontra, képzeljünk el minden jelenetet, különösen a végsőket!

A gonosz elleni védekezés egyetlen módja, ha a Jézus Krisztus igazságába vetett hit által a Megváltó a szívben lakozik. Ha nincs élő kapcsolatunk Istennel, sohasem állhatunk ellen a szentségtelen hatásoknak: az önszeretetnek, a saját vágyaink kielégítésének, a bűnre való csábításnak. Lemondhatunk számos rossz szokásunkról, egy időre elhagyhatjuk Sátán társaságát, de ha nem vagyunk közösségben Istennel, és nem vetjük alá magunkat akaratának percről percre, vereséget szenvedünk. Az Üdvözítővel fenntartott személyes ismeretség és folytonos közösség nélkül kiszolgáltatottak leszünk az ellenség kénye-kedvének, és végül az ő parancsainak engedelmeskedünk.

Krisztus és keresztje legyen elmélkedésünk, beszélgetésünk és legörömtelibb érzéseink tárgya.


A Biblia-tanulmányozás szükségessége

Egyetlen megújult szív sem tartható jó állapotban az Ige sójának naponkénti használata nélkül. Az isteni kegyelmet mindennap el kell nyerni, különben elvész a megtért állapot.

A keresztényeknek most kell előkészületeket tenniük azokra az eseményekre, amelyek rövidesen mindent elsöprő meglepetésként zúdulnak a világra. A Biblia szorgalmas tanulmányozásával, valamint az életük és a parancsolatok közötti összhang megteremtésével készülhetnek fel erre az időre.

Bibliai igék emlékezetből
Minden nap többször is szánjunk drága pillanatokat imára és az Írás tanulmányozására – akkor is, ha azok csupán egyetlen Biblia-vers vagy szövegrészlet megtanulásával telnek, ami által lelkileg életben maradunk.

Isten drága Igéje a mérce azoknak a fiataloknak, akik a menny Királyához hűségesek. Tanulmányozzák hát az Írásokat! Memorizálják egyik igét a másik után, és ismerjék meg, mit mondott az Úr!

Építs falat magad körül az Írásból, és meglátod, hogy a világ nem tudja lerombolni azt! Rögzítsd az igéket emlékezetedben, és azonnal utasítsd vissza Sátánt, amikor megjelenik kísértéseivel: „Meg van írva!” Urunk is így találkozott az ördöggel, és képessé lett az ellenállásra.

Az erkölcsi képességek fegyelmezése
Az már jó eredménynek számít, ha rendelkezünk hitünk indoklásának képességével, de ha az igazság ennél nem hatol mélyebbre, bizony a lelket soha nem lehet megváltani. Minden erkölcsi szennyeződéstől meg kell tisztítani a szívet.

Kevesen látják be, hogy kötelességünk a gondolatok és a képzelet korlátozása és szabályozása. Nehéz a fegyelmezetlen elmét hasznos célokra irányítani és ezeknél marasztalni. Ha az ember nem köti le kellőképpen a gondolatait, hite nem tud fejlődni. Az elmét szent és örökkévaló dolgokkal kell foglalkoztatni, különben a felületes és jelentéktelen gondolatokat fogja kedvelni. Fegyelmezzük mind a szellemi, mind az erkölcsi erőt, és azok a gyakorlás által egyre erősödnek és tökéletesednek majd.

Nagy szükségünk van a tiszta, fegyelmezett gondolatok ápolására magunkban, és erősödjünk az erkölcsi képességek terén az alsóbbrendű és a testi képességek helyett. Segítsen Isten megszabadulni mértéktelen étvágyunktól!

Énok példája

Énok a mennybe ragadtatása előtt háromszáz éven keresztül járt Istennel, noha a világ állapota akkor sem kedvezett jobban a keresztény jellem tökéletesítésének, mint napjainkban. De hogyan járt Énok Istennel? Hozzászoktatta értelmét és szívét ahhoz, hogy állandóan érezze: a Mindenható jelenlétében van, és amikor tanácstalanság gyötörte, imái a megtartásért mennyei Urához szálltak.  
Soha nem lépett olyan útra, amellyel megbántotta volna Istenét. Állandóan maga előtt látta Őt. Így imádkozott: „Taníts engem utadra, hogy nehogy vétkezzek valamiben! Mi volna kedves előtted? Mit kell tennem, hogy tiszteljelek Téged?” Így alakította állandóan útjait és tetteit a Teremtő parancsolatainak megfelelően, miközben bizalma töretlen és tökéletes volt mennyei Atyja iránt, és tudta, megsegíti őt. Önmagát megtagadva mindent az Örökkévaló akarata alá rendelt.
Énok azoknak az előképe, akik – Krisztus eljövetelekor a földön élők közül – a mennybe ragadtatnak, anélkül, hogy halált látnának.
Énoknak ugyanúgy voltak kísértései, mint nekünk – az őt körülvevő társadalom sem volt barátságosabb az igazság iránt, mint amely bennünket körülvesz. A belélegzett levegő ugyanúgy bűnnel és romlottsággal telt meg, mint manapság, ő mégis szent életet élt. A saját korára jellemző bűnöktől makulátlanul mentes volt. Mi is így maradhatunk tiszták és romlatlanok.


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése