17. szám – Dániel könyve 11-12. fejezete – Ige mellett rovat

„Nem csak kenyérrel él az ember, hanem minden igével,
 amely Istennek szájából származik”
Máté 4:4, Lukács 4:4 (vö.: V. Móz. 8:3)

Üzenetek Dániel könyvéből

Aki Dániel könyvét nem ismeri, a kereszténység és a világ történelmét nem ismeri – hangoztatta Isaac Newton a 18. században, aki Dániel és Jelenések könyvéről könyvnyi magyarázatot hagyott maga után. Már Josephus Flavius megjegyezte, hogy az ószövetségi próféták közül a zsidók különös becsben tartják Dánielt, mert nemcsak jövőbeli eseményeket jövendölt meg, hanem azok bekövetkezésének pontos idejét is. Valóban, Dániel könyvében idői próféciák találhatók 2300, 1335, 1290, 1260 és 490 évről, ezek közül az 1260 évről szólót Jelenések könyve ötször is visszaidézi.

Sokan úgy gondolják, Dániel könyve jelképeinek sokasága miatt nehezen érthető, erre azonban rácáfol Jézus Krisztus visszahivatkozása, aki a világtörténelem utolsó négy rövid szakaszáról szóló nagy apokaliptikus beszédében egyszerűen így hivatkozott az ószövetségi prófétára: „Aki olvassa, értse meg!” (Mt 24,15)

Jézus Krisztus továbbá Dániel könyvéből kölcsönözte az „Isten országa” és az „Emberfia” kifejezéseket is. Egyik legrövidebb példázatában, a kősziklára esés példázatában Dániel könyve 2. fejezetét vette alapul (Mt 21,42–44).

11. FEJEZET 

Az igékkel adott kijelentés folytatódik. A babiloniakról már nem esik szó, a történelmi prófécia a méd Dáriusznál veszi kezdetét. A függöny föllebben a történelem kulisszatitkai elől, jóval részletesebb magyarázat által, mint a 2., a 7. és a 8. fejezet próféciáiban. 

Három perzsa uralkodóról tesz említést a mennyei angyal, akik Círusz után következnek, és akiket a történelemből hiánytalanul beazonosíthatunk: Kambüszész (530–522), az ál Smerdis (522), valamint I. Dárius (522–486). 

A negyedikként említett, nagy gazdagsághoz és hatalomhoz jutó perzsa uralkodó, aki „mindent megmozdít Görögország ellen”, Xerxész (486–465) lesz. Ezt a királyt mi Ahasvérus néven a Biblia egy másik iratában, Eszter könyvében is megtalálhatjuk, roppant gazdagságáról innen is értesülhetünk (Eszt 1:4,6–7). A „mindent megmozgatás” eredeti héber kifejezése kettős értelemben is fordítható: „felriasztja [felrázza] az egész Görögországot”. Apja, I. Dárius eredménytelen hódítási próbálkozásait Xerxész kívánta sikerre vinni, ennek ellenére megsemmisítő vereséget szenvedett. Ugyanakkor ténylegesen felrázta az addig egymással háborúzó görög városállamokat, és a perzsákkal folytatott honvédő harcokban alakult ki az a görög egység, melynek hősiessége és magasrendű kultúrája mindmáig például szolgál az európai és az egyetemes történelmi fejlődésnek. II. Fülöp, Nagy Sándor apja idejében a korinthoszi kongresszuson, mely 337 elején zajlott le, a görögök először egyeztek meg ügyeik közös irányításában. Ekkor határozták el, hogy szent háborút indítanak a perzsák ellen, megbosszulva azt, hogy Xerxész meggyalázta a görög templomokat, felgyújtotta Athént, valamint abban is megegyeztek, hogy fel kell szabadítaniuk a kisázsiai görögöket a perzsa iga alól. (Forrás: Vojtech Zamarovský: A görög csoda, 277. o.) 

A harmadik versben említett „erős király fellépése” egyértelműen utal Nagy Sándorra, aki „nagy hatalommal és tetszése szerint cselekszik”. Szintén beszédes az a megfogalmazás, hogy „alighogy támadt, megrontatik az ő országa, és elosztatik az égnek négy tája szerint”. Nagy Sándor ugyanis másfél évtizedig sem állt a világ élén, hódító hadjáratainak befejezéseképpen váratlanul vesztette életét ifjúkorában. Hatalmassá növekedett birodalmát nem volt, aki egybefogja, így osztották fel négy részre. E négy királyság közül az egyiptomi Ptolemaidák és a szíriai Szeleukidák közötti küzdelmet nagyítja ki ezek után Dániel könyve, minthogy a zsidó nép sorsa e két malomkő között őrlődött. 

A most következő, számunkra nem mindig pontosan érthető és értelmezhető kettős próféciából egészen a római korig jutunk el, addig az időig, míg Pompeius i. e. 63-ban meghódította Palesztinát, és az Impérium egyik provinciájává tette. A babiloni fogság után és az Újszövetség kezdete között eltelt több évszázados időszakot intertestamentális kornak nevezzük. Erről a hosszú időszakról máshol nincs részletes jövendölés (Dn 9:24–27 csak nagyon érintőlegesen hivatkozik rá), ezért illő dolog, hogy a Bibliában ennek a korszaknak a jellegzetességei is kifejezést kapjanak, de csak a tekintetben és annyira, ahogyan összefüggnek a Krisztus második eljövetele előtti hívő nép ádáz küzdelmeivel. 

Ennek során világosnak látszik, hogy a Ptolemaidák és a Szeleukidák közötti háborúságokban hol az előbbi, déli király, hol az utóbbi, északi király kerül nyertes helyzetbe. Ez részleteiben is megvilágítja az ókori történelemnek ezt az időszakát, amit csak a részletes írásmagyarázat tárhat föl igazán. Mi most csak arra hivatkozunk, hogy a déli király, mely ókori vonatkozásban az egyiptomi Ptolemaida-dinasztia történelmét érinti, modern kori vonatkozásában jelképes értelemben szerepel. 

Egyiptom a sötétség, a gonoszság jelképe a Bibliában, már a Tízparancsolat első parancsolatától fogva. Jelenések könyve 11. fejezete a tömeges ateizmus megszületésének székhelyét, a forradalmi Párizst jelöli vele (Jel 11:13,8). Ez mai értelemben a több mint kétszáz éve kifejlődő politikai erők és hatalmak megjelölése. Közkeletű, hétköznapi elnevezéssel: a baloldaliság, vagyis az a felfogás, hogy az ember maga veheti kezébe a természet és a történelem feletti uralmat. Ennek természetesen sok változata ismeretes az elmúlt időszakokban, a köztársaság, a polgári demokráciák, a jóléti társadalom stb. Ennek az államberendezkedésnek kétségkívül sok jó oldalát ismerjük, például az állam és az egyház elválasztását, az emberi szabadságjogok kiterjesztését, a lelkiismereti szabadság biztosítását, ugyanakkor – még e pozitív sajátosságok képviseletében is – sok eltorzulás vette kezdetét a történelemben. Ezek közé tartozik a liberalizmusból az ultraliberalizmusba átvezető korlátlan erkölcsi szabadosság jogi megengedése, a nemiséggel kapcsolatos problémák eltorzulása, a pedofíliától a homoszexualitásig stb. Nem nehéz ezek ellen hangolni a tömegeket. Ezzel messzemenően él is az északi királlyal jelképezett hatalmi együttes, mely az ókorban a Szeleukidák uralmát jelentette, korunkban viszont a Bibliában széleskörűen bemutatott babiloni vallásosság jelképe. 

Az északi király ösztönzi a globalizáción és az ökumenizmuson alapuló világösszefogást. Ez az első világháború után indult erőteljes növekedésnek, és éppen korunkban érleli be egyáltalán nem veszélytelen gyümölcseit. Ennek jelszava a vallások közös nevezőre hozása, nemcsak a keresztény felekezeteké, hanem a világvallásoké is, továbbá a vallás erőszakos terjesztése, a 19. századihoz képest egy újabb Kulturkampf szorgalmazásában, mely az iskolarendszertől a közegészségügyön át a politikának gazdaságirányító tevékenységéig az egész életet ezzel az általános vallásossággal itatja át. Ez azonban nem a bibliai, Istentől jövő hit jegyében történik, hanem egy tömegek számára előállított, mindenki által fogyaszthatónak vélt szinkretista, torz vallásosság keretében, amely már egyszer végzetesen feltűnt a constantinusi fordulat után. Ahogyan i. sz. 313-at egy valóban sötét középkor kísérte, úgy állunk most is egy újabb középkor fenyegető árnyékában. Az ateista rendszerek megdőltek, helyüket a másik véglet veszi át, a déli király jelképezte baloldaliságot legyőző jobboldali, vallási, egyházi diktatúra. Ennek jelzései azért több mint talányosak a 11. fejezetben, hiszen beteljesedésének korában élünk, a jövő állandó meglepetéseket és fordulatokat tartogat. Róma fellépése („kitteus hajók”) is feltűnik e próféciákban, úgy, mint aki nem gondol „az asszonyok kedvencével”, mint aki megfertőzteti a szenthelyet és felteszi a pusztító utálatosságot. Annyi azonban bizonyos, hogy „Egyiptom földje meg nem menekedhetik” (11:42). 

A küzdelem a fejezet végén szinte a kaotikusságig folytatódik, és eléggé befejezetlennek is tűnik – a további részletek elmondása azonban Jelenések könyve 12–19. fejezetének lesz a feladata. 

Az egymással szembenálló erők azt a képzetet kelthetik a végidő nemzedékeiben, hogy a történelmi jobb- és baloldal között folyik a küzdelem, jóllehet ez csupán megtévesztés. Nem az ateizmus és a szinkretista vallásosság vívja itt valójában harcát, hanem mindketten az igazság képviselete ellen vonulnak fel – az egyik így, a másik amúgy. Az igazság képviselete Isten hívő népére van bízva. Hogy mennyire ez a tényleges harc tétje, jelzi Jézus Krisztus, a Megváltó közbelépése, amellyel véget kell hogy vessen az áldatlan földi történelemnek, mely szinte kipusztulással fenyegeti az igazság képviseletét, és ezáltal az életet is a Földön. 

12. FEJEZET

A folyamatos jövendölés most ér el a csúcspontjára. Miközben a földi erők felsorakoznak, és mindenfelől körbeveszik Isten népét, az igazi egyház feje megvalósítja többször megígért eljövetelét. Nyomorúságban nem volt, és nem is lesz ehhez hasonló időszak a földi történelemben. Isten népét körülzárva megsemmisítéssel fenyegeti a gonoszság, de Jézus Krisztus megjelenésével „megszabadul a te néped, aki csak beírva találtatik a könyvben”. 

Jézus második eljövetele egyenlő lesz az igazak feltámadásával is. Előtte az egész világra kiterjedő nagy evangéliumhirdetés gyűjti össze az élő igazakat. A fejezet 2–3. verse hatalmas örömhírként hozza tudomásunkra, hogy vannak, lesznek másokat igazságra vezérlő „értelmesek”, jelképes nevükön „csillagok” (Fil 2:15–16), vagyis igaz hitű, Isten-félő emberek. 

Gábriel angyal újra visszautal a 8:14-ben adott idői próféciára, amelyet majd a végső időkben értenek meg. Megértik, hogy az igazak feltámadását meg kell előzze a fölöttük zajló mennyei ítélet, mely a meghalt igazakról az élő igazakra tér át, a hívőknek élve kell ebben az időben elnyerniük Isten pecsétjét. Ezután a látomásban megismert Jézus Krisztus újra megesküszik e beszédek tökéletes és teljes megvalósulására. Mennyei lények kérdései irányítják újra a próféta gyelmét a végső eseményekre és azok időbeli előrejel- zésére. Az eddig megismert 1260 éves próféciát az 1290 és 1335 éves prófécia egészíti ki, ez utóbbi boldogmondással bevezetve.

Az utolsó versben Dánielnek szóló személyes ígéret hangzik fel, előre megjövendölve, hogy majd az igazak feltámadásakor megláthatja Mesterét, és másokkal együtt az örök élet részese, a mennyei haza polgára lesz. Ez az elbúcsúzás teljesen egybevág a Bibliában másutt a halálról adott kijelentésekkel. Nincs öntudatos élet a vég után. A kegyelmesen alvásnak nevezett halálból azonban teljes lesz az igazak feltámadása. 

JOSEPHUS FLAVIUS DÁNIELRŐL (A zsidók története, X., 11.) 

Dániel Istennel társalkodott. Mert nem csupán a jövendő eseményeket mondja meg előre, mint a többi próféta, hanem megmondja az idejüket is, hogy mikor következnek be... Mivel pedig jövendölései szóról szóra teljesültek, a nép nem csupán igaz jósnak, hanem Isten emberének tartotta. Irataiban jövendölései változatlanul és hitelt érdemlő alakban megmaradtak... 

Ugyancsak írt Dániel a római uralomról is, hogy ők majd elfoglalják Jeruzsálemet és keményen megszorongatják népünket. Mindezeket a jövendöléseket Isten parancsára írásban is hátrahagyta, hogy azok, akik majd olvassák és megérik beteljesülésüket, megcsodálják, mekkora tiszteletre méltatta Isten Dánielt, és hogy egyúttal bebizonyítsa, mennyire tévednek az epikureisták, ha azt hiszik, hogy az életben nincs gondviselés, Isten nem törődik az emberek dolgaival és a világegyetemet nem valami felséges, halhatatlan és örökkévaló lény kormányozza, hanem önmagát tartja fenn a maga erejéből, vezető és védelmező nélkül. Aki tehát az efféle felfogás szerint vezető és pártfogó nélkül élne, úgy járna, mint a kormányos nélküli hajó és a hajtó nélküli kocsi: minden váratlan eset összetörné, elpusztítaná, megsemmisítené. Tehát tekintettel Dániel jövendöléseire, úgy vélem, hogy messze esnek az igazságtól azok, akik azt hiszik, hogy Isten nem törődik az emberek dolgaival, mert nem lehetnénk tanúi, hogy jövendölései mind beteljesültek, ha a világon mindent csak a véletlen irányítana. 

(Révay József fordítása) 

- VÉGE -

 Reisinger János

11. fejezet

1 Én is a méd Dárius első esztendejében mellette állék, hogy őt támogassam és segítségére legyek. 2 És most igazságot jelentek néked: Ímé, még három király támad Persiában, és a negyedik meggazdagul nagy gazdagsággal mindenki felett, és mikor hatalomhoz jut az ő gazdagsága által, mindent megmozdít Görögország ellen. 3 És támad egy erős király és uralkodik nagy hatalommal és tetszése szerint cselekszik. 4 De alighogy támadt, megrontatik az ő országa és elosztatik az égnek négy tája szerint, de nem száll az ő maradékira, és nem az ő hatalma szerint, amellyel ő uralkodott, mert szétszaggattatik az ő birodalma, és másoknak adatik ezeken kivül. 5 És elhatalmasodik a déli király, de az ő vezérei közül is egyik, és ez hatalmat vesz rajta és uralkodik, nagy uralkodás lesz az ő uralkodása. 6 És esztendők mulva szövetkeznek, és a déli király leánya az északi királyhoz megy, hogy békéltessen, de a kar erejét meg nem tarthatja, és ő sem áll meg, sem az ő karja, hanem kiszolgáltatják őt és az ő kisérőit és az ő nemzőjét és azt, a ki őt egy ideig gyámolította. 7 De támad helyébe az ő gyökerének csemetéje közül, aki a had ellen jön majd, és tör az északi király erősségeire, és azokat megszállja és beveszi. 8 És azoknak isteneit is bálványaikkal és drága arany- és ezüstedényeikkel együtt fogságba viszi Égyiptomba, és néhány esztendeig erősebb lesz, mint az északi király. 9 Ez ugyan bemegy a déli király országába, de visszatér az ő földére. 10 De az ő fiai fegyverkeznek és sok nagy sereget gyűjtenek, és hirtelen jön és beözönlik, és átmegy és visszatér, és hadakoznak mind az ő erősségéig. 11 És felháborodik a déli király, és kimegy és megütközik vele, az északi királlyal, és az nagy sokaságot állít fel, de ez a sokaság annak a kezébe adatik. 12 És a mint a sokaság elfogatott: felfuvalkodik annak szíve, és sok ezeret letipor; még sem lesz hatalmas. 13 Mert az északi király visszatér, és az előbbinél nagyobb sokaságot állít; néhány esztendő mulva nagy sereggel és nagy készlettel jő bizony. 14 És azokban az időkben sokan támadnak a déli király ellen, a te néped erőszakos fiai is felkelnek, hogy beteljesítsék a látomást, de elhullanak. 15 Mert eljő észak királya, és töltést emel és beveszi az erősített várost; és délnek seregei meg nem állnak, sem az ő válogatott népe, és semmi erő nem bír ellene állni. 16 És az, aki reátört, a maga tetszése szerint cselekszik, és senki sem lesz, aki ellene álljon, és megállapodik a dicső földön, és megsemmisül az az ő kezétől. 17 Azután maga elé tűzi, hogy bemegy az ő egész országának erejével, és békés szándékot mutat, és leányasszonyt ad néki feleségül, hogy megrontsa, de az nem áll meg és nem tart vele. 18 És fordítja orczáját a szigetekre, és sokat elfoglal; de az ő gyalázatosságának véget vet egy vezér, amellett, hogy megfizet néki az ő gyalázatosságáért. 19 És fordítja orczáját a maga országának erősségeire, és meghanyatlik, elesik és nem találtatik meg. 20 Ennek helyébe jön az, aki adószedőt jártat végig az ország dicső földén, de rövid időn megrontatik, noha nem haraggal, sem viadalban. 21 És ennek helyébe egy útálatos áll, akire nem teszik az ország ékességét; hanem alattomban jő, és hízelkedéssel jut az országhoz. 22 És a beözönlő seregek elárasztatnak az ő orczája előtt és megtöretnek; még egy szövetséges fejedelem is. 23 Mert a vele való megbarátkozás óta csalárdul cselekszik ellene, és reátör és győzedelmet vesz rajta kevés néppel. 24 Alattomban még az ország gazdag részeibe is behatol, és azt cselekszi, amit nem cselekedtek sem az ő atyái, sem az ő atyáinak atyái: zsákmányt, prédát és gazdagságot tékozol előlők, és az erősségek ellen is cselt kohol, de csak egy ideig. 25 És felindítja az ő erejét és szívét a déli király ellen nagy sereggel, és a déli király is hadra készül nagy sereggel és igen erőssel, de meg nem állhat, mert cselt koholtak ellene. 26 És akik az ő ételét eszik, megrontják őt, és az ő serege elszéled, és sokan elhullanak seb miatt. 27 De ennek a két királynak szíve is gonoszt forral, és egy asztalnál hazugságot szólnak egymásnak; de siker nélkül, mert a vég még bizonyos időre elmarad. 28 Azért visszatér az ő földére nagy gazdagsággal; de az ő szíve a szent szövetség ellen van, és ellene tesz, és újra visszatér az ő földére. 29 Bizonyos időben megjő, és délre megy: de nem lesz utolszor úgy, mint először volt. 30 Mert kitteus hajók jőnek ellene és megijed, és visszatér és dühöng a szent szövetség ellen és cselekszik ellene; visszatér és ügyel azokra, akik elhagyják a szent szövetséget. 31 És seregek állanak fel az ő részéről, és megfertéztetik a szenthelyet, az erősséget, és megszüntetik a mindennapi áldozatot, és felteszik a pusztító útálatosságot. 32 És akik gonoszul cselekesznek a szövetség ellen, azokat hitszegésre csábítja hizelkedésekkel; ellenben az Istenét ismerő nép felbátorodik és cselekeszik. 33 És a nép értelmesei sokakat oktatnak, de hullanak fegyver és tűz miatt, fogság és rablás miatt napokig. 34 És miközben elhullanak, megsegíttetnek kicsiny segítséggel, és sokan csatlakoznak hozzájok képmutató beszédekkel. 35 És elhullanak az értelmesek közül is, hogy megpróbáltassanak, megtisztíttassanak és megfehéríttessenek a vég idejéig; mert a rendelt idő még hátravan. 36 És a király a maga tetszése szerint cselekszik és felfuvalkodik és felmagasztalja magát minden isten felett, és az istenek Istene ellen is vakmerőn szól, és szerencsés lesz, mígnem betelik a harag; mert ami elhatároztatott, az végre is hajtatik. 37 Nem gondol atyáinak isteneivel, nem gondol az asszonyok kedvenczével, és egy istennel sem; hanem mindennek fölibe magasztalja magát. 38 De a helyett tiszteli az erődök istenét annak helyén; és azt az istent, akit nem ismertek az ő atyái, tiszteli aranynyal, ezüsttel, drágakövekkel és becses ajándékokkal. 39 És az erődített városokban így teszen az idegen istenek nevében: aki hódol, annak dicsőségét megsokasítja és sokak felett ad nékik hatalmat; a földet elosztja jutalom gyanánt. 40 De a vég idején összetűz vele a déli király, és mint a forgószél, úgy megy reá az északi király szekerekkel, lovasokkal és sok hajóval, és betör az országokba, elözönli és végigjárja azokat. 41 És bemegy a dicső földre, és sokan elesnek; de ezek megszabadulnak az ő kezéből: Edom, Moáb és az Ammon fiainak színe-java. 42 És kezeit az országokra veti, és Égyiptom földe meg nem menekedhetik. 43 És ura lesz Égyiptom arany- és ezüst-kincseinek és minden drágalátos javainak; libiabeliek és szerecsenek is lesznek az ő kíséretében. 44 De megriasztják őt napkeletről és északról való hírek, és kivonul nagy haraggal, hogy elveszessen és megöljön sokakat. 45 És felvonja az ő sátor-palotáját a tengerek és a dicső szent hegy között; és végére jut, és senki sem segít rajta.

1 Mert én is mellette álltam a méd Dárius uralkodásának első évében: erősítettem és támogattam. 2 Most pedig elmondom neked a való igazságot: Íme, ezután még három király következik Perzsiában, majd a negyedik mindegyiknél nagyobb gazdagságra tesz szert. Amikor aztán gazdagsága révén megerősödik, mindent megmozgat majd a görög birodalom ellen. 3 De ott majd egy hős király lép fel, aki nagy hatalommal uralkodik, és azt tesz, amit csak akar. 4 Ám alig lépett fel, összeomlik a birodalma, és négyfelé osztják, a négy égtáj szerint. Nem az ő utódaira száll, és nem lesz olyan hatalmas, mint amikor ő uralkodott, mert részekre szakad a birodalma, és másoké lesz, nem az övék. 5 A déli király erős lesz, de vezérei közül egyik erősebb lesz nála, és hatalomra jut; még nagyobb hatalommal uralkodik, mint ő. 6 Évek múltával barátságot kötnek: a déli király lánya hozzámegy az északi királyhoz a jó viszony érdekében. De ezzel nem tudja megtartani hatalmát. Nem marad meg sem a király, sem a gyermeke. Az asszony pedig áldozatul esik kíséretével és fiával meg azzal együtt, aki támogatta őt abban az időben. 7 De helyébe áll egy másik hajtás az asszony gyökeréről, aki majd rátámad az északi király haderejére. Betör a várába, és kénye-kedve szerint bánik el velük. 8 Elhurcolja Egyiptomba isteneiket, bálványszobraikat és drága ezüst- és aranytárgyaikat. Így ő néhány évig békén marad az északi királytól. 9 Az ugyan betör egyszer a déli király országába, de vissza kell térnie a maga földjére. 10 Azután a fiai indítanak háborút. Nagy hadsereget gyűjtenek, amely betör, és végigzúdul az országon. Később ismét háborút indítanak, és eljutnak az erődítményig. 11 Ekkor a déli király nekikeseredve kivonul, és harcba bocsátkozik az északi királlyal. Az nagy sereget állít vele szembe, de a sereg ennek a kezébe kerül. 12 Amikor ezt a sereget elhurcolják, felfuvalkodik, és bár ezreket ejt el, hatalma nem lesz tartós. 13 Mert az északi király újabb sereget állít fel, nagyobbat az előzőnél, és néhány év múlva rátör egy jól felszerelt, nagy haderővel. 14 Abban az időben sokan támadnak a déli király ellen. A te néped erőszakos fiai is fölkelnek, hogy beteljesítsenek egy látomást, de elbuknak. 15 Mert az északi király eljön, sáncot emel, és elfoglalja a megerősített várost. A déli csapatok nem tudnak helytállni, válogatott embereinek sem lesz majd ereje az ellenállásra. 16 Támadójuk azt tesz velük, amit akar, és senki sem tud helytállni vele szemben. Így eljut az ékes földre is, mely egészen a kezébe kerül. 17 Azután arra törekszik, hogy érvényesítse hatalmát a déli király országában. Egyezséget köt vele, és leányát feleségül adja hozzá, hogy romlását okozza. De leánya nem áll mellé, és nem lesz az ő pártján. 18 Ezután a szigetek ellen fordul, és sokat elfoglal, de egy hadvezér véget vet gyalázatosságának, és nem tudja gyalázatosságát folytatni. 19 Ekkor saját országának erődjei ellen fordul, de megbotlik, elesik, és nyoma sem marad. 20 Aki az ő helyére áll, az adószedőt küld a dicső országba, de rövid idő múlva elpusztítják orvul, nem háborúban. 21 Az ő helyére áll egy gyalázatos. Nem neki szánják a királyi hatalmat; váratlanul bukkan fel, és csellel szerzi meg a királyságot. 22 Seregek szélednek szét előtte, és megsemmisülnek; még a szövetség fejedelme is. 23 Mert mióta barátságot kötött vele, mindig álnok volt. Maroknyi néppel vonul ellene, és győz. 24 Háborítatlanul eljut a leggazdagabb tartományba is, és olyat tesz, amilyet sem elődei, sem ősei nem tettek. Prédát, zsákmányt és kincseket osztogat híveinek, és az erődök megtámadására is terveket sző egy ideig. 25 Azután összeszedi erejét és bátorságát, és a déli király ellen vonul nagy haderővel. A déli király is felkészül a harcra igen nagy és hatalmas haderővel, de nem tud győzni, mert árulást követnek el ellene. 26 Azok teszik tönkre, akik az ő kenyerét eszik. Serege szétszéled, és sokan esnek el halálra sebzetten. 27 Mindkét király rosszat forral. Egy asztalnál ülve hazugságokat beszélnek, de eredménytelenül, mert a vég ideje meg van szabva. 28 Azután az északi király sok kinccsel hazaindul országába. A szent szövetség ellen fordul, és szándékát végrehajtva tér vissza országába. 29 Egy idő múlva újra a déli ország ellen támad, de másodszor nem olyan eredménnyel, mint először. 30 Mert a kittiek hajói felvonulnak ellene, úgyhogy megijed, visszavonul, és a szent szövetségen tölti ki dühét. És ismét azoknak kedvez, akik elhagyták a szent szövetséget. 31 Parancsára előállnak csapatai. Meggyalázzák a megerősített szentélyt, megszüntetik a mindennapi áldozatot, és felállítják az iszonyatos bálványt. 32 Akik vétkeztek a szövetség ellen, azokat ráveszi, hogy elhagyják hitüket. De azok, akik ragaszkodnak Istenükhöz, bátor tetteket visznek véghez. 33 Az értelmesek sokakat meggyőznek a népből, de fegyver, tűz, fogság és fosztogatás miatt elesnek egy időre. 34 Elbukásuk idején kapnak egy kevés segítséget, mire számításból sokan csatlakoznak hozzájuk. 35 Az értelmesek közül is elesnek néhányan, hogy kipróbáltak, tiszták és fehérek legyenek a vég idejére, mert még nincs itt a megszabott idő. 36 Ez a király azt tesz, amit csak akar. Fölmagasztalja és nagyobbnak tartja magát minden istennél, és szörnyűségeket mond még az istenek Istene ellen is. De csak addig boldogul, amíg véget nem ér a harag, mert ami el van határozva, annak meg kell történnie. 37 Nem törődik ősei istenével, nem törődik az asszonyok bálványával, egy istennel sem, mert mindegyiknél nagyobbnak tartja magát. 38 Ezek helyett az erődök istenét tiszteli, olyan istent, akit ősei nem ismertek; tiszteli arannyal, ezüsttel, drágakővel és egyéb értékes dolgokkal. 39 A megerősített várakkal így bánik az idegen istenek nevében: amelyik elismeri, annak a tekintélyét megnöveli, uralomra juttatja sokak fölött, és földet oszt jutalmul.

40 A vég idején összecsap vele a déli király. Az északi király forgószélként tör rá harci kocsikkal, lovasokkal és sok hajóval. Behatol az országokba, és elözönli őket, mint az áradat. 41 Behatol az ékes földre is, ahol sokan elesnek. De Edóm, Móáb és az ammóni nép legjava megmenekül a hatalmából. 42 Kiterjeszti hatalmát az országokra, nem menekül meg Egyiptom sem. 43 Birtokba veszi Egyiptom arany- és ezüstkincseit és a többi értékeit; líbiaiak és etiópok lesznek kíséretében. 44 De a keletről és északról jövő hírek megrémítik, ezért kivonul nagy haraggal, elpusztít és kiirt sokakat. 45 Felállítja pompás sátrát a tenger és az ékes szent hegy között. De eléri a vég, és senki sem segíthet rajta.