2017. nov. 15.

16. szám – Köszöntő

Érzékelhetően az idők végéhez közeledve a korábbi nemzedékeknél is jobban a szívünkre kell vennünk ezt az apostoli intelmet: „Józanok legyetek, vigyázzatok, mert a ti ellenségetek, az ördög, mint ordító oroszlán szertejár, keresve, hogy kit nyeljen el.” (1Pt 5,8) Az apostol hozzáfűzi ehhez az intelemhez: „Akinek álljatok ellene, erősek lévén a hitben…” (9. vers) Lehetséges tehát ellenállni! Ez reménység és bátorítás. 

Mindazonáltal a magabiztosság életveszélyes! Úgyszintén veszélyes, ha akár a legparányibb dologban is eltérünk Isten nyilvánvaló szavától, kívánalmától, mert ez utat nyit a további, még megejtőbb kísértéseknek. Nem szabad lebecsülni az ellenség megtévesztő, hitető erejét és találékonyságát arra vonatkozóan, hogy kinek-kinek milyen személyre szabott csapdát állítson. 
Fiatalkoromban hallottam egy prédikációt, amelynek egy részletére még ma is emlékszem: „Emlékezzünk arra, hogy a bűn legyőzte a legártatlanabb embert, Ádámot, a fizikailag legerősebb embert, Sámsont, és a legbölcsebb embert, Salamont.” Zichy Mihály találó címet adott Sátán hatalmát ábrázoló monumentális festményének: A pusztítás géniuszának diadala. Egy másik címet is adott előzőleg a képnek, s az is találó: A démon fegyverei. Bizony sokféle fegyvere van az ősellenségnek! 

Hol, miben találhatunk biztonságot hatalmával szemben? A 121. zsoltárban ilyen ígéret olvasható: „Az Úr megőriz téged minden gonosztól, megőrzi a te lelkedet.” (7. vers) Azoknak szól ez az ígéret a zsoltár szerint, akik olyan szoros kapcsolatban maradnak Istennel, hogy jelenléte „árnyékként” van velük, segítsége mindig „jobb kezük” felől van. 


Vankó Zsuzsa
.............................................................................................

Arany János
INTÉS
(Jó költőktül azt tanultam...)

Jó költőktül azt tanultam
 S adom intésül neked: 
Sose fáradj, sok cifrával
Elborítni éneked!

Szólj erővel, és nevezd meg 
Ön nevén a gyermeket;
Szólj gyöngéden, hol az illik, – 
S ne keríts nagy feneket.

Olykor egy-két szó is jobban 
Helyre üti a szeget,
Mint az olyan, ki beléhord 
Földet, poklot és eget,
S ordít, amíg elreked.
(1877. szept. 29.)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése