Weöres Sándor gondolatai
Ifjak és vének szépsége
Az ifjú arc, váltakozó vidám és szomorú tündéreivel: mozgalmas, szikrázó, örvénylő, csábító szépség. Az öreg arc, szilárd formáival, a ráncok egyenletes hálózatával: nem csábító, önmagában való, fenséges, nyugodt szépség.
A mai embert az érzékiség rángatja, csak a csábító-szépet ismeri, s az öreg arc hatalmas szépségéhez kevésnek van szeme. S többnyire el is rútítják ifjú arcukat, nemiségük plakátját formálják belőle; s elrútítják öreg arcukat is, mert a fiatalság nyomorúságos roncsát őrizgetik rajta.
Az egyéni ember irtózik a megvénüléstől: úgy fogadja, mint elgyengülést, tehetetlenné-válást, méltatlan megaláztatást. Az igaz ember nem irtózik a megvénüléstől, hiszen benne érheti el zavartalan kibontakozását; az ő évei lépcsők, egyre magasabbra. Ha nem félsz betegségtől, nyomortól, öregségtől, haláltól, semmiféle csapástól, részedre az öregség egyre biztosabb kiteljesülés lesz: a szegénység tehertelen szabadság, bármilyen nyomorékság gyarapodás…
A szépről
A természetben nincs semmi ízléstelen… Az emberi szem vásári limlomhoz szokott és nehezen igazodik az isteni-széphez.
A legveszélyesebb „házasság”
A jelenkor legveszélyesebb ördögnásza: Érzelgősség úrnő és Propaganda úr egybekelése. Bármi képtelenséget akar a propaganda elfogadtatni, úgy alakítja, hogy a tömeg érzelgősségéből kiváltsa egyfelé a meghatódást, másfelé a fölháborodást, és nyert ügye van.
Az erkölcsről
Az erény sosem erőszakos; ezzel szemben bármelyik álerény jelszava lehetne: Amit én nem teszek, másnak sem szabad.
Az álerények fojtogatják a hitet, igazságot, erkölcsöt, tudást, szépséget; mindazt, ami az emberiség állandó kincse, megmérgezik, azáltal, hogy rájuk hivatkozva kötelezővé teszik saját töpörödöttségüket.
A bűn nem akkor legveszedelmesebb, mikor nyíltan és bártan szembeszegül az erénnyel, hanem mikor erénynek álcázza magát és megfertőzi a felismerőérzéket.
A sötétbe merülés, általános pusztulás, egyetemes kínszenvedés ellen mit tehetsz? Semmit és mindent. Embertársaidért nem tehetsz többet, mint hogy az egyetlen menekülési módot tudatod velük. Erőszakkal megmenteni senkit sem lehet, amikor az özön mindent beborít.
Írmagját se tűrd magadban semmiféle érvényesülési szándéknak. Mert ahogy előbbre törtetsz az életben, úgy csúszol vissza önmagadban.
… Még a legnyomorultabbnak is van olyan lelki kincse, mely belőled hiányzik. Kifogásolni, fölényeskedni bárki tud; tanulj meg mindenkitől tanulni.
Önvizsgálat és imádság
Az önvizsgálat legegyszerűbb módja az imádság. Ha imádban Istennek gyónod meg hibáidat, ezzel bejárod személyednek minden zeg-zugát, mert az ember, imájában, őszintére vetkőzik Isten előtt; önmagának folyton hazudozik, de Istennek nem mer hazudni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése