2019. okt. 24.

22. szám – Hitünk növekedése az örömhír továbbadása által – Hit általi megigazulás rovat

„Hit általi megigazulás” konferencia 
(2019. június 8–9.) 
􏰀 Az elhangzott előadások írásos vázlata

Hitünk növekedése az örömhír továbbadása által
És a Lélek és a menyasszony ezt mondják: Jöjj! És aki hallja, ezt mondja: Jöjj! Aki szomjúhozik, jöjjön el, és aki akarja, vegye az élet vizét ingyen! (Jel 22,17)


Jelenések könyve és egyben a Biblia legvégén hangzik el ez az ige. Mielőtt Jézus nyomatékosan lezárja az isteni kinyilatkoztatás iratgyűjteményét, és ígéri közeli visszatérését, még utoljára a Menny kapuira emeli tekintetünket, amely szélesre tárva várja haza az elveszett embert. Az idézett igében három szereplővel találkozunk, ezek mindegyike ugyanazzal a hívással fordul felénk. 

  1. A Lélek
A bűnbeesés óta minden ember szívében, akár tud róla, akár nem, Isten kegyelmének „kényszerítő” erejével visszhangzik a Lélek hívása: Jöjj!
Azért jött az Emberfia, hogy megkeresse és megtartsa azt, aki elveszett.” (Lk 19,10) Isten a tékozló fiú atyjának érzelmeivel tekint az elveszett emberre: „… Mikor pedig még távol volt, meglátta őt az ő atyja, megesett rajta a szíve. Odafutva a nyakába esett, és megcsókolgatta őt.” (Lk 15,20) Isten nem haragot, hanem szánakozó szeretetet érez az ember iránt. „Mert maga az Atya szeret titeket, mivelhogy ti szerettetek engem, és elhittétek, hogy én Istentől jöttem ki.” (Jn 16,27)

  1. A menyasszony
A menyasszony az egyház jelképe a Bibliában. Krisztus, aki ma nincs közöttünk, egyházán keresztül tud megnyilatkozni a világ felé, mintha az ő kiterjesztett karja lenne. Az egyházon keresztül hallatszik az emberhez intézett hívása. Ez viszont csak úgy lehetséges, ha követői ugyanazzal a szánakozó szeretettel tekintenek az elveszett emberre, amellyel Krisztus szerette az övéit: „Amint én szerettelek titeket, úgy szeressétek ti is egymást!” (Jn 13,34/b) Nagy kérdés, hogy olyan szeretet van-e bennünk, mint Krisztusban volt, vagy csak emberi szeretet. 
Az igaz egyház hitelességének fokmérője az, hogy hívja-e, és hogy hová hívja az embereket. Ha egy egyház nem végzi lelkiismeretesen ezt a szolgálatot, vajon Krisztus egyházának nevezhető-e? Kikből áll Krisztus egyháza? „Mert aki Isten akaratát cselekszi, az az én férfitestvérem, nőtestvérem és az én anyám.” (Mk 3,35) 

22. szám – Mire épülhet üdvbizonyosságunk? – Hit általi megigazulás rovat

„Hit általi megigazulás” konferencia 
(2019. június 8–9.) 
􏰀 Az elhangzott előadások írásos vázlata

Mire épülhet üdvbizonyosságunk?
(Vigh Ágnes)

Nem mondom, hogy már elértem, vagy hogy már tökéletes volnék, hanem igyekszem, hogy el is érjem, amiért meg is ragadott engem a Krisztus Jézus. 
Atyámfiai, én önmagamról nem gondolom, hogy már elértem volna, de egyet cselekszem, azokat, amelyek hátam mögött vannak, elfelejtve, azoknak pedig, amelyek előttem vannak, nekik dőlve, célegyenest igyekszem Istennek a Krisztus Jézusban onnét felülről való elhívása jutalmára. 
Valakik annak okáért tökéletesek vagyunk, ilyen értelemben legyünk…” (Fil 3,12–15/a)

Bevezetés
A hívő ember legnagyobb kérdése: Üdvözülök-e? Biztos lehetek-e az üdvösségben? Lehetünk-e egyáltalán biztosak ebben? Miben, kiben bízhatunk e tekintetben? Pál apostol néhány évvel halála előtt így nyilatkozott: „Nem mondom, hogy már elértem, vagy hogy már tökéletes volnék… Atyámfiai, én önmagamról nem gondolom, hogy már elértem volna.” Úgy érezte tehát: nem érte még el a végcélt. 

Az apostol az üdvösség elnyerésének három alapfeltételéről szól:
  1. „… amelyek hátam mögött vannak, elfelejtve…” 
Nem engedte, hogy a múlt bűnei, kudarcai elvegyék az üdvösség elnyerésének reményét. Megismerte Jézust, és teljes szívvel hitt az ingyen – Jézus áldozata árán elnyerhető – bűnbocsánatban. Ilyen alapon vethette a múltat háta mögé.
Dürer: A Bárány imádása
„Ha felismerted bűneidet, ne szánd minden idődet arra, hogy bánkódj felettük, hanem nézz fel, és élj! Jézus a mi egyedüli Megváltónk, és… senki se vész el, aki bízik az ő érdemeiben. Ha felismerjük Krisztus nélküli, gyámoltalan állapotunkat, ne csüggedjünk el! Támaszkodjunk a feltámadt Megváltóra! Szegény, bűnbeteg, csüggedt lélek, tekints Jézusra, hogy élj! Jézus szavát adta, hogy megmenti mindazokat, akik Őhozzá mennek.” (Ellen G. White: Tanácsok a gyülekezeteknek)
„Ha elárasztanak a kísértések, ha gondok és kétségek vesznek körül, ha csüggedsz és nyomorogsz, ha már-már engedsz a kétségbeesésnek, akkor ó, akkor nézz fel oda, hol hitszemed utoljára látta a világosságot, és a sötétséget, mely körülvett, eloszlatja Isten dicsőségének fényes sugara. Ha a bűn uralomra tör lelkedben és lelkiismeretedet nyomja, ha a hitetlenség felhőként árnyékolja be bensődet, menj, szaladj az Üdvözítőhöz! Az Ő kegyelme elegendő, hogy legyőzze a bűnt. Ő megbocsát, és örömet ad Istenben. Ne beszéljünk tehát többet tehetetlenségünkről és erőtlenségünkről! Elfelejtvén azokat, melyek hátunk mögött vannak, célegyenest igyekezzünk előre a menny felé vezető úton!” (Ellen G. White: Üzenet az ifjúságnak)
„Tehetetlen érdemtelenségünkben csak a megfeszített és feltámadott Üdvözítő érdemeiben kell bíznunk. Soha senki nem veszhet el, amíg Benne bízik. Vétkeink hosszú, sötét lajstroma nyitva áll a végtelen Isten tekintete előtt. Ez a lista teljes, egyetlen törvényszegésünk sem hiányzik róla. De Isten, aki hajdan meghallgatta szolgái kiáltásait, meghallgatja ma is a hittel mondott imákat, és megbocsátja áthágásainkat. Megígérte, és meg fogja tartani a szavát.” (Ellen G. White: Pátriárkák és próféták)
  1. „Azoknak, amelyek előttem vannak, nekik dőlve, célegyenest igyekszem előre Istennek a Krisztus Jézusban onnét felülről való elhívása jutalmára.” 

22. szám – Miért van szükségünk Krisztus papi és 
főpapi szolgálatára az üdvösség elnyeréséhez? – Hit általi megigazulás rovat

„Hit általi megigazulás” konferencia 
(2019. június 8–9.) 
􏰀 Az elhangzott előadások írásos vázlata

Miért van szükségünk Krisztus papi és
főpapi szolgálatára az üdvösség elnyeréséhez?

Bevezetés 

Miért fontos látnunk és értenünk azt, hogy „Krisztus közbenjárása az emberért a mennyei templomban éppoly lényeges része a megváltás tervének, mint halála volt a kereszten?” (Ellen G. White: A nagy küzdelem/Korszakok nyomában; A Vizsgálati ítélet c. fejezet)
Jézus Krisztus a kereszten nem befejezte megváltó munkáját, hanem annak a legnagyobb kockázattal járó és legnagyobb áldozatot kívánó tettét valósította meg. Kifejezte azt a szeretetet, amihez kevés az emberi nyelv és szó. Kifejezte igazságát, bűngyűlöletét, azt hogy a bűn zsoldja a halál, de nem nekünk kellett meghalni. A befejezésnek, a végső szabadításnak azonban még ezután kell következnie.

  1. Mit jelent hit által elfogadni Jézus „papi”, közbenjáró szolgálatát?
A szent Isten és a bűnös ember között közvetítő papi szolgálat lényege a következő volt az ószövetségi templomszolgálatban: bűnbocsánatot kért a bűnös számára, a helyettes áldozatra való hivatkozással. Jézus teljesíti be ezt az előképet, aki az ő tulajdon áldozatára hivatkozva kér kegyelmet a hozzá folyamodó bűnösök számára. Ezért nem lehet más közbenjáró rajta kívül (1Tim 2,5–6).
Eleséseink sora elcsüggeszthet bennünket. Meg nem valósult ígéreteink elerőtleníthetik hitünket. Ám egyetlen pillanatra se felejtsük Jézus Péternek mondott szavait, amelyek nekünk ugyanúgy szólnak: „De én imádkoztam érted, hogy el ne fogyatkozzék a te hited…” (Lk 22,32) „Részeseivé lettünk Krisztusnak, ha ugyan az elkezdett bizodalmat mindvégig erősen megtartjuk.” (Zsid 3,14) Ígéreteinket nem vagyunk képesek megtartani, de azt a bizodalmat, hogy Ő üdvözíteni akar – annál is jobban, mint ahogy mi szeretnénk, vágyakozunk rá – nincs okunk elveszíteni.


2. Mi a célja Jézus főpapi szolgálatának?

Az ószövetségi nagy engesztelési napon megvalósított főpapi szolgálatról olvassuk 3Móz 16,30-ban: „… engesztelés lesz értetek, hogy megtisztítson titeket. Minden bűnötöktől megtisztultok az Úr előtt.” 
A főpapi szolgálatnak tehát a „minden bűntől” való megtisztítás a célja. A gazdag ifjúnak azt mondta Jézus: „Ha tökéletes akarsz lenni…” (Mt 19,21) Akkor válaszolt volna helyesen az ifjú, ha azt mondta volna: Akarok, de ez nekem lehetetlen.

22. szám – Miért csak „Jézus hite” által lehetséges a győzelem a bűn felett? – Hit általi megigazulás rovat

„Hit általi megigazulás” konferencia 
(2019. június 8–9.) 
􏰀 Az elhangzott előadások írásos vázlata

Miért csak „Jézus hite” által lehetséges a győzelem a bűn felett?
(Vankó Zsuzsa)

Itt van a szentek állhatatossága, akik megtartják Isten parancsolatait és a Jézus hitét. (Jel 14,12)

  1. A végidőben – a Szentlélek „késői esőként” való kiárasztása és Jézus dicsőséges eljövetele idejére – Krisztus egyházának igaz és szent néppé kell válnia.
A vég idején megtisztulnak, megfehérednek, megpróbáltatnak sokan…” (Dn 12,9–10) 
Hogy majd önmaga elé állítsa dicsőségben az egyházat úgy, hogy ne legyen azon szeplő…, hanem hogy legyen szent és feddhetetlen.” (Ef 5,27) 
Örüljünk és örvendezzünk…, mert eljött a Bárány menyegzője, és az ő felesége elkészítette magát! Adatott annak, hogy felöltözzék tiszta és ragyogó fehér gyolcsba, mert a fehér gyolcs a szentek igazságos cselekedetei.” (Jel 19,7–8)

  1. Milyen úton teljesedhet be ez az ígéret? 
Pusztán az igazság (akár leghitelesebb és legteljesebb) ismerete, és annak (akár legigyekvőbb) megtartása, cselekvése által. Lásd: Rm 9,30–33
Miért? „Mert ami hitből nincs, bűn az” (Rm 14,23), mert „mint a szennyes és megfertőztetett ruha, [olyan] minden mi [saját, önerőből való] igazságunk.” (Ésa 64,5) A parancsolatokat nem lehet egyenként, egyiket a másik után megtartani, hanem csakis egyben (lásd Jak 2,10–11). A törvény alapelvének kell a szívünkbe plántáltatnia, amiből aztán minden parancsolat megtartása következik.
„Ha szívünk mélyén éreztük Krisztus és az Atya bensőséges szeretetét, akkor nem kérdezzük, milyen fokig szükséges megtartanunk Isten parancsolatait, akkor nem akarunk megállni a legalsó fokon, hanem tökéletes összhangban kívánunk élni Megváltónk akaratával.” (Ellen G. White: Krisztushoz vezető lépések, Az Odaadás c. fejezetből.)

22. szám – Krisztus áldozata és a hit általi megigazulás – Hit általi megigazulás rovat

„Hit általi megigazulás” konferencia 
(2019. június 8–9.) 
􏰀 Az elhangzott előadások írásos vázlata

Krisztus áldozata és a hit általi megigazulás 
(Soós Attila)

1. Miért homályosodhat el, illetve szorulhatott háttérbe még megtérésünk után is Krisztus áldozatának egyre mélyülő megértése? Hogyan mutatnak rá erre az alábbi, jól ismert profetikus kijelentések is?
Felnőtt, mint egy vesszőszál őelőtte, és mint gyökér a száraz földből, nem volt néki alakja és ékessége, és néztünk reá, de nem volt ábrázata kívánatos [nem tartottuk érdeklődésre számottevőnek]! Utált és az emberektől elhagyott volt, fájdalmak férfia és betegség ismerője! Mint aki elől arcunkat elrejtjük, utált volt; és nem gondoltunk [törődtünk] vele...
Kortársainál ki gondolt arra, hogy kivágatott az élők földjéből, hogy népem bűnéért lett rajta vereség?!” (Ésa 53,1–3.8)
Ezek az igék is azt erősítik meg, hogy mennyire nem gondoljuk, nem értjük súlyos elveszettségünket, bűneink tragikumát, megváltásra szorultságunkat. Úgy tűnt, hogy az évezredek óta az áldozati rendszerben előre bemutatott sok-sok „véres áldozat”, miután valósággá lett az emberek szeme láttára, csak „néztek rá, de nem volt ábrázata kívánatos”, sőt többségében inkább megbotránkoztak, illetve gúnyolódtak rajta.

2. Mit jelenthetett Jézusnak a népe, sőt tanítványai részéről is megjelenő értetlenség, érzéketlenség, érdektelenség, sőt ellenségeskedésük testi-lelki szenvedései közben?
Iszonyatos nyomás nehezedett rá, de száját nem nyitotta meg, mint bárány, mely mészárszékre vitetik, és mint juh, mely megnémul az őt nyírók előtt; és száját nem nyitotta meg!” (Ésa 53,7) 

• A hosszan tartó, egyre kegyetlenebb fizikai és lelki bánásmód folyamán az idegrendszer olyan „iszonyatos nyomásnak”, stressznek van kitéve, hogy valamiféle kitörési, levezetési pontot kell keresnie, különben idegösszeroppanás következhet be.
• Jézus csütörtök éjszakától, a Getsemáne-kerti vérverítékes imaküzdelemtől a hat brutálisan megalázó kihallgatáson keresztül a Golgotáig vezető úttal bezárólag egyetlenegy stresszoldó „kitörési” pontnak sem engedett. Sőt, ő kért bocsánatot gyilkosai számára, és bátorította édesanyját, valamint a latrot.
•Miért nem mondott legalább ennyit: „Hát nem értitek, hogy én csak a ti bűneitek helyett szenvedek ártatlanul? Én nem követtem el semmi bűnt! Nem kérhetnék egy kevés megértést, együttérzést, szánalmat, irgalmat tőletek, szinte elviselhetetlen kínjaim közben? Egyetlen részvétteljes pillantás, egy parányi együttérzés sok erőt adna ennyi durva, kegyetlen bánásmód között!”
• A legkegyetlenebb bántalmazások közben sem fakadt ki Jézusból: „Hát nem veszitek észre, hogy kivel teszitek mindezt?! A Mindenható Isten vagyok...!”

a) Miért „némult el” mindvégig az őt nyírók előtt? Miért nem emelt egyetlen szót sem a maga érdekében?

És ő megsebesíttetett bűneinkért, megrontatott a mi vétkeinkért, békességünknek büntetése rajta van, az ő sebeivel gyógyultunk meg. Mindnyájan, mint juhok, eltévelyedtünk, ki-ki az ő útjára tértünk; de az Úr mindnyájunk vétkét őreá vetette.” (Ésa 53,5–6)

22. szám – Kicsoda nékünk Jézus Krisztus? – Hit általi megigazulás rovat

„Hit általi megigazulás” konferencia 
(2019. június 8–9.) 
􏰀 Az elhangzott előadások írásos vázlata

Kicsoda nékünk Jézus Krisztus?
(Vankó Zsuzsa)

„[Ő lett nékünk] Istentől bölcsességül, igazságul, ezenfelül szentségül és váltságdíjon való szabadulásul.” (1Kor 1,30; Pontosított fordítás szerint.)
Ez az ige „négy magasztos kifejezéssel írja le Krisztust, ezek magukban foglalják… mindazt a jót, amit tőle kapunk.”1 

1. „Bölcsességül”
A világ nem ismerte meg a bölcsesség által Istent” (1Kor 1,31), ezért Isten Fia eljött világunkba, hogy „bizonyságot tegyen az igazságról” (Jn 18,37). Ő az, aki „megmond nekünk mindent” (Jn 4,25; vö. 5Móz 18,18), és „mindaz, aki az igazságból való, hallgat szavára” (Jn 18,37).
Albrecht Dürer: Ecce Homo (1498-99 körül)

2., 3. „Igazságul, ezenfelül szentségül”2
Aki hisz abban, aki az istentelent megigazítja, a hite tulajdoníttatik igazságul.” (Rm 4,5; vö. 1Móz 15,6) „Találtassam Őbenne, mint akinek nincs saját igazságom a törvényből, hanem van igazságom a Krisztusban való hit által, Istentől való igazságom, a hit alapján.” (Fil 3,9)
Miután megigazultunk hit által, [szabad] bemenetelünk van Isten kegyelméhez…, mert Isten szeretete kitöltetett szívünkbe a Szentlélek által, aki adatott nekünk.” (Rm 5,1–2.5) „Mert ez az Isten akarata, a ti szentté válásotok.” (1Thess 4,3) „Az ő isteni ereje mindennel megajándékozott…, hogy isteni természet részeseivé legyetek.” (2Pt 1,3–4) 
„Nem igazulhatunk meg egyedül kegyelemből…, csak úgy, ha egyúttal szentül is élünk. Mert ezek a kegyelmek mintegy feloldhatatlan kötelékkel… egymásba fonódnak…”3 „A bennünket igazoló szentséget Isten tulajdonítja nekünk, a bennünket megszentelő igazságos életben pedig részesít. Az előbbi jogcímünk a mennyre, az utóbbi pedig alkalmassá tesz a mennyre.”4

4. „… váltságdíjon való szabadításul”5
Krisztus nem lehetne nekünk „igazságul, ezenfelül szentségül”, ha nem „fizetett volna váltságdíjat” értünk kereszthalálával, hogy szabaddá tegyen bűnadósságunktól, és ezenfelül bűnben való megkötözöttségünktől. Ennek a szabadításnak a következménye a haláltól való szabadítás és az örök élet elnyerése az újjáteremtett Földön Jézus visszajövetelekor, amit a Szentírás „teljes váltságnak, teljes szabadításnak” (Ef 4,30) nevez. 
Megigazulva ingyen az ő kegyelméből a Krisztus Jézusban való váltság által.” (Rm 3,24) „Őbenne van a mi váltságunk az ő vére által, bűneinknek bocsánata.” (Kol 1,14) „Tudva azt, hogy nem veszendő holmin, ezüstön vagy aranyon váltattatok meg atyáitoktól örökölt hiábavaló életetekből, hanem drága véren, mint hibátlan és szeplőtlen Bárányén, a Krisztusén.” (1Pt 1,18–19) A Megváltó mondja: „Nálam van a halál és a sír kulcsa.” (Jel 1,18) „Mert a bűn zsoldja a halál, Isten kegyelmi ajándéka pedig az örök élet, a mi Urunk, Jézus Krisztusban.” (Rm 6,23) 
Ebből következően kérdezhetjük és vallhatjuk:
Kicsodám van az egekben?” (Zsolt 73,25) „Mivel fizessek az Úrnak minden hozzám való jótéteményéért…? Mivelhogy megszabadítottad lelkemet a haláltól, szememet a könnyhullatástól, lábamat az eleséstől, az Úr orcája előtt fogok járni az élőknek földjén.” (Zsolt 116,12.8–9)

1.  Kálvin János: Az első korinthusi levél magyarázata, Kálvin Kiadó, 2015, 56. o.
2. Az eredeti görög szöveg szorosan összekapcsolja a két fogalmat, olyan kötőszó-összetétellel, amelynek a jelentése: „nemcsak… hanem”.
3. Kálvin: Uo.
4. Ellen G. White: The Review and Herald, 1895. június 4.
5. Az eredeti görög szövegben található kifejezés jelentése: váltságdíj (rabszolga felszabadításakor), szabadítás.

22 szám – Miért fogyatkozik meg a valódi hit Krisztus eljövetele előtt? – Hit általi megigazulás rovat

„Hit általi megigazulás” konferencia 
(2019. június 8–9.) 
􏰀 Az elhangzott előadások írásos vázlata

„Az Embernek Fia, mikor eljön, talál-e hitet a Földön?” (Lk 18,8) 
Miért fogyatkozik meg a valódi hit Krisztus eljövetele előtt?
– Hiteles lelki ébredés és megújulás ígérete Jézus megjelenése előtt 
(Holló Péter)

1. Lk 18,8 vonatkozik globálisan az egész világra, és ezen belül a kereszténységre is: 
„Kiknél megvan a kegyességnek látszata, de megtagadják annak erejét. és ezeket kerüld.” (2Tim 3,5) „Mert lesz idő, mikor az egészséges tudományt el nem szenvedik, hanem a saját kívánságaik szerint gyűjtenek maguknak tanítókat, mert viszket a fülük. és az igazságtól elfordítják az ő fülüket, de a mesékhez odafordulnak.” (2Tim 4,3–4) 

2. Vonatkozik még a hitvalló Krisztus-várókra is. Lásd a példázat szövegösszefüggését: Lk 18,1–8. Lásd továbbá a tíz szűz példázatát (Mt 25,1–13). 
„Tudjuk, hogy a tíz szűz képviseli a hitvalló hívőket. öt közülük bölcs, öt pedig balga. Attól félek, hogy ez az átlag, amit az Úr előre látott, hogy a hívők készek vagy készületlenek lesznek. Mégis azok közül, akik bár nagy világosságban, bőséges lehetőségekben és folyamatos kiváltságokban részesültek, sokan nem rendelkeznek többel, mint az igazság elméleti ismeretével. Sokan azt képzelik, hogy csupán ez az ismeret az, amit Isten elvár. Az ilyenek nem is cselekvői az igének.” 
(Ellen G. White: 1888-as anyagok/Kiben bízhatunk? 4. köt., 1455. o.)

3. Miért kulcskérdés tehát a hit a vég idején? Mi a hit, és mi nem a hit? 
„Krisztus idejében az volt az ember legnagyobb becsapása, hogy az igazság puszta igenlése már jogosultságot jelentett az üdvösségre. Az emberiség tapasztalhatta, hogy az igazság elméleti ismerete elégtelennek bizonyult a lélek megmentéséhez, és nem termi meg az igazság gyümölcseit. Az úgynevezett teológiai igazság iránti buzgó tisztelet gyakran együtt jár a valódi igazság gyűlöletével. A történelem legsötétebb fejezetei tele vannak vakbuzgó vallásos emberek bűncselekményeivel. A farizeusok Ábrahám gyermekeinek mondták magukat, dicsekedtek az isteni kijelentések birtoklásával. Ezek az előjogok azonban nem védték meg őket az önzéstől, rosszindulattól, haszonleséstől, a legnagyobb képmutatástól. Azt hitték, hogy ők a világ legvallásosabb emberei, ezzel szemben úgynevezett igazhitűségük az Úr megfeszítéséhez vezetett... Az ember megvallhatja hitét az igazságban, de ha ez a hit nem teszi őszintévé, kedvessé, türelmessé, elnézővé, mennyei lelkületűvé, akkor az igazság átokká válik számára, ő maga befolyása által pedig átokká a világ számára.” (Ellen G. White: Jézus élete, A Hegyi beszéd c. fej.)

2019. okt. 16.

22. szám – Gyermeknevelés 4. Kivételezés, állhatatosság, bátorítás – A Bizonyságtételeket olvasva

Gyermeknevelés 4. rész 

Gyengédség és bátorítás gyermekeknek

„A nem sokat ígérő gyerekeknél szükséges a legnagyobb türelem és kedvesség, s a leggyengédebb együttérzés. Mégis oly sok szülő lelkülete hideg és részvétlen gyermekei iránt, pedig ez soha nem fogja a vétkezőt megtérésre indítani.” (178. o.)

„Dicsérjétek a gyermekeket, ha valamit jól csináltak, mert az igazságos dicséret nekik is épp olyan jólesik, s éppúgy serkenti őket, mint a felnőtteket.” (179. o.)

„Ne szenteljetek túlzott figyelmet a gyermekeknek, hanem hagyjátok, hogy megtanulják elfoglalni magukat! Ne állítsátok őket a figyelem középpontjába, ne mutogassátok a látogatók előtt mint csodás tehetségeket vagy jó eszűeket, hanem amennyire csak lehetséges, hagyjátok meg őket gyermeki egyszerűségükben. Manapság sok gyermek törtető és szemtelen, s ennek az egyik legfőbb oka, hogy túl sokat dicsérgetik őket, okos mondásaikat gyakran említik a fülük hallatára. Igyekezzetek keveset feddeni, ugyanakkor ne árasszátok el őket dicsérettel és kényeztetéssel.” (21. o.)

„Sok családban szinte már csecsemőkorban elkezdik a hiúság és önzés magvait vetni a gyermekeik szívébe. Aranyos kis mondásaikat és cselekedeteiket fülük hallatára emlegetik másoknak, gyakran ismételve, esetleg fel is nagyítva. A kicsinyek megjegyzik, amit hallanak, dagadnak az önteltségtől, s veszik a bátorságot, hogy félbeszakítsák a felnőttek beszélgetését, pimasszá, szemtelenné válnak. A hízelgés és engedékenység csak táplálja bennük a hiúságot, míg végül sok esetben a legfiatalabb uralja az egész családot, beleértve az apát és az anyát is. Az ilyen félrenevelés miatt kialakult rossz természet nem szűnik meg, amikor a gyermek éretté válik és bölcsebb ítélőképessége lesz, hanem vele együtt növekszik, s ami aranyosnak tűnt a kisgyermekben, megvetendővé és gonosszá válik a férfiban és a nőben.” (93. o.)

Ne kivételezzünk a gyermekkel

„Ha vonzó külsővel, vagy kivételes képességekkel rendelkeznek, nevelésükre még nagyobb gondot kell fordítani, nehogy ezek az adottságok átokká váljanak számukra. Rosszul használva e tálentumokat képtelenné válhatnak arra, hogy józanul viselkedjenek, s a hízelgés, a hiúság és a kérkedés szeretete miatt alkalmatlanná válnak egy jobb életre.” (21. o.)
„Sok szülő részéről egészen természetes, hogy saját gyermekeivel kivételezzen. Különösen azok tekintik gyermekeiket a többi gyermek felett állónak, akik magukat is kiemelkedő képességek birtokosainak tartják. Ennélfogva sok mindent, amit másoknál szigorúan megrónának, saját gyermekeiknek elnéznek, sőt eredetiségnek, szellemességnek tekintik. Míg számukra ez a részrehajlás természetes, valójában igazságtalan és keresztényietlen. (161. o.)
„Mások legértékesebb tanácsait se fogadjuk el gondolkodás és válogatás nélkül, mert nem alkalmazhatók egyformán mindenki körülményeire vagy minden gyermek egyéni természetére, vérmérsékletére, még egy családon belül sem. Az anya gondosan tanulmányozza mások tapasztalatait, jegyezze meg a különbségeket azok módszerei és a sajátja között, és alaposan vizsgálja meg, hogy igazán értékesek-e. Ha a fegyelmezés egyik módja nem hoz kívánt eredményt, próbálkozzék egy másikkal, és figyelje a hatást. Az anyáknak mindenki másnál jobban kell fejleszteniük a gondolkodó- és megfigyelőképességüket.” (163. o.)

Állhatatosság a nevelésben


„Sokan belefáradnak a jó végzésébe. Amikor rádöbbennek, hogy ez erőfeszítést, állandó önfegyelmet, kegyelemben és ismeretekben való növekedést igényel, s minduntalan váratlan veszélyekkel kell szembenézniük, akkor elcsüggednek, s feladják a harcot, engedve a lelkek ellenségének.
A munkának állandóan haladnia kell, napról napra, hónapról hónapra és évről évre, míg gyermekeitek jelleme kialakul, és helyes szokásaik megalapozódnak. Ne adjátok fel a küzdelmet, ne hagyjátok, hogy családotok élete laza, irányítás nélküli sodródás legyen!” (61. o.)


22. szám – Zenei tábori beszámoló 2019.

Idén nyáron már negyedik alkalommal rendeztük meg a zenei tábort Orfűn. Minden évben újabb és újabb tapasztalatokat nyertünk a tábor szervezése folyamán Isten végtelen szeretetéről, gondoskodásáról és hatalmáról, de most különösen megtapasztaltuk Teremtőnk gyöngéd szeretetét. Ismét megláthattuk, hogy neki a legapróbb részletekre is gondja van, segítségünkre siet, ha hittel, bizalommal kérjük Őt.


Tavalyi zenei táborunkban műsorra tűztük Louis Spohr Die letzten Dinge (A végső események) c. oratóriumának néhány részletét is, de már akkor elhatároztuk, hogy legközelebb megpróbáljuk az egész művet előadni. Az oratórium zenéje megindítóan szép és kifejező. Szövegét illetően is egészen rendkívüli, teljes egészében Jelenések könyvére épül, a korunknak szóló legaktuálisabb üzenetet szólaltatja meg – ez a zenetörténetben is egyedülálló. Nyilvánvaló volt, hogy csupán emberi erőnkkel nem tudjuk megvalósítani a teljes mű előadását, de folyamatosan könyörögtünk segítségért Istenhez, hogy megdicsőíthessük Őt az oratórium megszólaltatásával, s a hozzá kapcsolódó bibliai gondolatokkal valódi evangelizáció lehessen minden hangversenyünk. És az Úr gondoskodott is mindenről, amire szükségünk volt. Koncertmesterünk, Tóth Judit „véletlenül” ismét kapcsolatba került volt évfolyamtársával, akinek Törökbálinton van egy kórusa. Neki is megtetszett a mű, év közben is gyakorolták a kórussal, és így a törökbálinti Cantabile kórusból többen részt vettek a zenei tábor munkájában. Hasznos volt a közreműködésük, hiszen a mű drámai hangvételű tételei tömörebb hangzást igényelnek, a közös munka pedig egyben jó lehetőség volt arra, hogy megismerjenek minket. 
Többen meghallgatták tábori előadásainkat, amelyek tematikája az egyes tételek szövegére épült. Evangelizáció volt ez már a felkészülés során! 
A zenészek, különösképpen a fúvósok megtalálása is komoly feladatnak bizonyult, de végül mindannyian hálásak voltak, hogy velünk játszhattak ebben a gyönyörű műben. Az is motiválta őket, hogy a hangverseny jótékony célú volt: a táborzáró koncertjeinken ismét az erdélyi Havadtői Árvaház javára gyűjtöttünk adományokat. Isten valóban mindenben – a számunkra sokszor lehetetlennek tűnő dolgokban is – megsegített „feljebb, mint kértük vagy elgondoltuk”! A rengetegből csak két tapasztalatot szeretnénk röviden leírni.

Mivel sok kórustag és zenész érkezett a táborba, a szállásbeosztás elkészítése elég nehéz feladat volt, épphogy sikerült előre papíron mindenkit beosztani. Azonban a helyszínen derült ki, hogy az egyik szálláshelyünkön néhány szobát átalakítás, illetve beázás miatt nem lehet használni, pont azon a helyen, ahová vendégeket szerettünk volna elszállásolni. Reménytelennek látszott a helyzet. Ezek a vendégek néhány nappal a tábor kezdete után érkeztek. Egy séta alkalmával felfigyeltünk három házzal odébb egy másik szálláshelyre, amely természetesen tele volt. De azért érdeklődtünk, hogy esetleg volna-e náluk néhány szabad szoba. Legnagyobb meglepetésünkre a tulajdonos elmondta, hogy egy 51 fős diákcsoport éppen lemondta a foglalást (noha ilyen több mint tíz éve nem fordult elő náluk), és pontosan attól a naptól kezdve, amikor a mi vendégeink megérkeztek, teljesen üres volt a szálló. Így csodálatosan meg lehetett oldani ezt a problémát, mindenkinek jó helyet tudtunk biztosítani. „Hogy lássák, megtudják, eszükbe vegyék és megértsék mindnyájan, hogy az Úr keze művelte ezt, és Izráel Szentje teremtette ezt!” (Ésa 41,20)

Egy másik kiemelkedő tapasztalata volt az idei tábornak, hogy a három magyarországi koncert mellett a karmesterünk, Cséfalvay Dániel meghívására Bécsben is tarthattunk egy hangversenyt, ahol németül adtuk elő a művet. Nehéz feladat volt németül is úgy megszólaltatni, hogy a német ajkú közönség megértse a szöveget. Karmesterünk és osztrák felesége nagy segítségünkre volt, ebben is megtapasztaltuk Istenünk támogatását. 
A hangverseny végén az osztrák hallgatóság közül többen jelezték, hogy jól érthető volt a német szöveg, így a Jelenések könyve üzenetét számukra is érthető módon tudtuk átadni. 

A pécsi, orfűi, budapesti hangversenyeken, de Bécsben is minden hallgató kezébe adtunk egy leírást a műről, valamint a szövegkönyvet, amely tartalmazta az egyes tételekben elhangzó Biblia-verseket. Ezenkívül Bécsben Cséfalvay Dániel az előadás két része közötti beszédében felajánlotta, hogy akit érdekel a zeneműhöz szorosan kapcsolódó könyv, a hangverseny után ingyenesen kaphat. Ez A nagy küzdelem című könyv volt, 150 vendég kérte és vihette magával.

Hálásak vagyunk Istennek, hogy az idén sok olyan fiatal is részt vett ebben a munkában, akik eddig még nem voltak zenei táborban. Hálásak vagyunk a vendég zenészeinkért, kórustagokért. Mindenkire szükség volt ahhoz, hogy ez a mű elhangozhasson: karmesterünkre, aki szent lelkesedéssel, alaposan felkészülve vezényelt és irányította a közös munkát, szólistáinkra, akik nagy átéléssel, ihletetten szólaltatták meg a szebbnél szebb szólórészeket. 
Zenészeinkre és a kórus tagjaira, akik szintén sokat fáradtak azért, hogy a mű Istenhez méltóan hangozzék el. Felemelő érzés volt átélni és látni a sok munka, próba, az utazás fáradalmai ellenére is a közreműködők lelkesedését. Nehéz eldönteni, hogy ki kapott nagyobb áldást: mi, akik megszólaltattuk a művet, vagy a hallgatók. 

Az Ige szavai ismét beteljesedtek: „Aki mást felüdít, maga is felüdül.” Reméljük, hogy Isten teremt lehetőséget még számunkra e mű további előadására, hogy a végidő legfontosabb üzenete így is terjedhessen, és ezáltal Őt tudjuk megdicsőíteni. „Jó dolog dicsérni az Urat, és éneket mondani a te nevednek, ó, Felséges!” (Zsolt 92,2)

2019. okt. 10.

22. szám – A keresztény hit racionalitása – Az Ige mellett c. rovat

A keresztény hit „egészséges” racionalitása


Néhány szó e tanulmány címéről, témájáról

A Károli-fordítású Bibliában négyszer szerepel az „egészséges tudomány” (1Tim 1,10; 2Tim 4,3; Tit 1,9; 2,1) és háromszor az „egészséges beszéd” (1Tim 6,3; 2Tim 1,13; Tit 2,8) kifejezés. A keresztény tanításra és a keresztény igehirdetésre vonatkozik mindkét kifejezés a szövegösszefüggés szerint. Ugyanaz az „egészséges” szó (gr. hügiész, hügiájnon) szerepel a felsorolt igéknél a tudomány, illetve a beszéd jelzőjeként, ami másutt az Újszövetségben a testi egészség jelölésére is szolgál. 
Ezekre a bibliai kifejezésekre utal e tanulmány címe, némi módosítással, és arról szól, hogy a keresztény hit – nem csupán a keresztény tanítás és igehirdetés, hanem a keresztény „kegyesség”, hitgyakorlat is – akkor egészséges, ha nem hiányzik belőle a racionalitás, mégpedig az egészséges racionalitás. Különbözik ugyanis egymástól az egészségtelen racionalitás – amely magabiztosan túlértékeli az emberi ész kapacitását és lehetőségeit – és az egészséges racionalitás. Az utóbbi kellő alázattal közelít a valósághoz, elfogulatlanul igyekszik számba venni, mérlegelni a tényszerűségeket, továbbá kutatni, meglátni az összefüggéseket közöttük. 
Zichy Mihály: Az ember tragédiája, XIV. szín (1885)
Abból a tézisből indulnék ki, hogy a mai keresztény tanításból, igehirdetésből, valamint az egyéni és közösségi hitgyakorlatból egyre inkább hiányzik az egészséges racionalitás. Egy új, másfajta kereszténység alakul ki ahhoz az eredeti kereszténységhez képest, amit Krisztus tanítása és példaadása alapozott meg. E jelenséggel szemben szeretnék arról szólni, hogy min alapszik a keresztény hit egészséges racionalitása, és hogy nem létezhet e nélkül valódi kereszténység. 

Rendhagyó bevezetés

Részleteket idézek Madách Imre 19. század derekán írt, drámai-filozófiai költeményéből, Az ember tragédiájából. A 12. szín történései során a tudós kijelenti: 

„Négy ezredév után a nap kihűl,
Növényeket nem szül többé a föld…”
Magabiztosan teszi hozzá azonban: 
„Ez a négy ezredév hát a mienk, 
Hogy a napot pótolni megtanuljuk.
Elég idő tudásunknak, hiszem.”

A 14. történelmi színnél mégis zord, kietlen táj jelenik meg. Ádám feljajdulva mondja kísérőjének, Lucifernek:

2019. okt. 2.

22. szám – A Biblia tanítása a halálról – Az Ige mellett c. rovat


A Biblia tanítása a halálról, tíz rövid tételben összefoglalva

  1. Nem Isten teremtése, nem a természet rendje. A Biblia elején (1Móz 1,31) és végén (Jel 21,4) a halál nélküli világról van szó. A halál okozat, oka a bűn bejövetele (Rm 5,12). A halál „ellenség”: 1Kor 15,26.
  2. Az egyetlen reménység a halállal szemben abban rejlik, ha van valaki, aki a halál okától meg tudja szabadítani az egyes embert, illetve az emberiséget. Ezért nagy örömhír Mt 1,21. Jézus azért mondhatta, hogy nála van „a halál és a sír kulcsa” (Jel 1,18), mert Ő meg tud szabadítani a halál okától.
  3. Egyedül Istené a „halhatatlanság” (1Tim 6,16). Az az alapvető különbség a Teremtő és a teremtmények között, hogy míg Isten halhatatlan, a teremtményeknek csak tőle kapott és általa fenntartott életük van. 1Kor 15,54 „halandónak” nevezi az embert, Rm 2,7 szerint pedig az ember csak „keresi a halhatatlanságot”. 1Móz 3,19 szerint az ember mindenestől, személyiségével együtt csak „por”, holt anyag a teremtő és fenntartó Isten nélkül.

2019. szept. 30.

22. szám – Köszöntő

Köszöntő

Ha rápillantunk e lap tartalomjegyzékére, láthatjuk, hogy a hit általi megigazulás evangéliuma áll a középpontjában, a 2019. június 8–9-ei konferencia kapcsán.
Ezt írta Ellen G. White 1889-ben, a nevezetes 1888-as minneapolisi konferenciát követően, ahol a hit általi megigazulás evangéliuma volt a fő téma:

Száz hívő között alig akad egy, aki a Biblia igazságának ezt a tárgyát, a hit általi megigazulást, értené, pedig ez elengedhetetlenül szükséges jelen és örök boldogságunk érdekében.” (Review and Herald, 1889. szept. 3.)

Vajon mi az arány ma gyülekezeteinkben? Félő, hogy nem kevesen ma is – az őszinte hívők közül is – önerőből való igyekezettel próbálják megtartani Isten törvényét, és kétségek gyötrik őket, vajon eleget tudnak-e tenni a kívánalmaknak, s elérik-e valaha az életszentségnek azt a fokát, ami szükséges az üdvösséghez. Minden bizonnyal sok igehirdetésre, tapasztalatokkal bátorító személyes beszélgetésre és mindenekelőtt naponkénti buzgó imádságra lesz szükség ahhoz, hogy a hit általi megigazulás evangéliuma mintegy áttörjön, megértetté és gyakorlati tapasztalattá váljék gyülekezeteinkben.

Két olyan bizonyságtételt idézünk itt, a köszöntőben is, amelyek korábban kevéssé kerültek figyelmünk középpontjába. A Szemelvények Ellen G. White írásaiból 3. kötetében találhatóak. Az egyik a hitbeli növekedés szükségességéről szól, a másik pedig bátorítás arra vonatkozóan, hogy Isten megtalálja az eszközöket ahhoz, hogy mire a végidő legkritikusabb szakasza elérkezik, a hívő maradék megtanulja, miként éljen az életszentségre jutás egyetlen lehetőségével.

„Olyan érzékennyé kell válnunk a szent késztetésekre, hogy Jézus legcsendesebb suttogása is megindítsa lelkünket, míg elérjük, hogy bennünk van, mi pedig Őbenne, és Isten Fiába vetett hittel élünk.” (The Signs of the Times, 1888. március 23.; i. m., 323. o.)

„Mielőtt a maró küzdelem ránk tör, meg fogjuk tanulni a szent és áldott bizalom leckéjét. Kezünket Krisztus kezébe helyezzük, lépteinket a Sziklára rögzítjük, s így győztesek leszünk az ádáz viharban.” (55. számú levél, 1886; uo., 351. o.)

Az „idők jelei” bizonyára az egyik eszköz Isten kezében arra, hogy buzdítson minket a hit általi megigazulás evangéliumának kutatására, megérteni akarására, és arra, hogy ezen az új úton induljunk el az elénk tűzött magas cél felé. A körülmények ugyanis egyre szigorodnak, és lassan sem fizikailag, sem lelkileg nem lehet másképpen élni, mint csakis hit által.

2019. jún. 11.

21. szám – Uchee Pines-ban jártunk

Uchee Pines-ban jártunk 

Aki figyelemmel követi közösségünk egészségügyi munkáját, annak ismerősen csenghet a Uchee Pines (ejtsd: jucsi pájnsz) név. A közösségünk által támogatott, illetve a Vajdaságért Alapítvány által fenntartott és működtetett Eleki Életmódközpont 2010-ben kezdte meg működését a Uchee Pines-i minta alapján. Somogyi Lehel, az életmódközpont vezetője 2006-tól 2008-ig Uchee Pinesban tanult és dolgozott, majd onnan hazatérve követte Isten útmutatásait egy hazai intézmény létrehozásához. Az intézmény 2012 óta önálló épületben, folyamatosan fejlődve, tizenegy munkatárssal és számos önkéntes, alkalmi segítővel végzi munkáját.
2018 nyarán megfogalmazódott bennünk egy vágy: szeretnénk egészségügyi vonalon rendszerezetten ismereteket és gyakorlati tapasztalatokat gyűjteni külföldi forrásokból. Már 2018-ban elvégeztünk egy online főzőtanfolyamot, amely a „Forks over Knives” (Jobb a késnél a villa – film az egészségvédő táplálkozásról és életmódról) csapatának gyakorlati programja az egészséges étrend otthoni megvalósítására. Nagyon hasznosnak és élvezetesnek tartottuk a tanfolyamot, melynek eredményeként saját életünkben is változásokat vezettünk be, valamint a főzőkörök programjába is beépítettük a tanultakat. 
Immáron némi tapasztalattal az online tanfolyamokról, úgy láttuk, hogy ez az oktatási forma egészen jól beilleszthető rohanó hétköznapjainkba. Benkovics Péter két évvel korábbi élménybeszámolója alapján elindultunk a Uchee Pines-i nyomon, majd némi adminisztratív vargabetű után végül 2019 januárjában belekezdtünk az egyéves „Egészségügyi misszionárius” tanfolyamba. 
A tematika két szálon fut:
  1. Egészségügyi ismeretek és gyakorlat (pl. fiziológia, táplálkozás, pszichés egészség, egészségügyi rendezvényszervezés, hidroterápia, masszázs);
  2. Lelki tudomány (pl. A nagy orvos lábnyomán, keresztény otthon, keresztény vezetés, keresztény élet, Dániel könyve, az utolsó napok eseményei, a megváltás terve, személyes evangelizáció, szentélytan, önfinanszírozó munka). A program részeként javasoltan szerepel egy egyhetes helyszíni, gyakorlati tanfolyam is. így kerültünk az Egyesült Államokba, az alabamai Uchee Pinesba márciusban. 
Tizennégy óra alatt jutottunk el Budapestről Atlantába, majd onnan másfél óra alatt Columbusba, ahol már csak egy órát vártunk utazásunk befejező szakaszára, a Uchee Pinesig tartó húszperces autózásra.

2019. jún. 7.

21. szám – Gyermeknevelés 3. A fegyelmezésről – Bizonyságtételeket olvasva rovat

Gyermeknevelés 3. rész 

A fegyelmezésről

„Kevesen tulajdonítanak jelentőséget a szelíd, de határozott nevelési módszer jó hatásának – akár már a csecsemőgondozásban is. Az ingerlékeny anya vagy gondozónő ingerültté teszi a karjaiban lévő gyermeket, míg a szelíd bánásmód lecsendesíti a kicsi nyugtalanságát...

A szülők szigorúak és mérgesek, és ingerült beszédükkel haragot gerjesztenek gyermekeikben is. Szegény gyerekek átveszik tőlük ezt a lelkületet, és a szülők képtelenek segíteni rajtuk, mert ők voltak a baj okozói. Néha úgy tűnik, hogy minden rosszul megy, a levegő telve van ingerültséggel, és mindenki boldogtalan. A szülők vádló szemrehányásokat tesznek gyermekeiknek, amiért engedetlenek, s a világ legrosszabb gyerekeinek nevezik őket, miközben ők maguk minden zavar okai...

Gyermekeiteket mindig szeretettel utasítsátok rendre. Ne engedjétek, hogy addig csináljanak valamit, amíg fel nem bosszantanak, s akkor megbüntethetitek őket! Az ilyen rendreutasítás, ahelyett, hogy orvosolná, csak fokozza a rosszat. Egy rosszalkodó gyerek felé kinyilvánított indulat csak olaj a tűzre, s a legrosszabb érzelmeket hívja életre benne – úgy érzi, nem szeretik, nem törődnek vele… Vigyázzatok, hogy ne emeljétek fel hangotokat, ne veszítsétek el legkisebb mértékben sem az önuralmatokat! Egy szülő, aki a gyermek megrovása közben indulatnak ad helyet, hibásabb, mint a gyermeke…

2019. jún. 5.

21. szám – A Didakhé tanúskodik a szombatról, a felnőttkeresztségről és az egyházi szolgálattevők választásáról

A Didakhé tanúskodik a szombatról, a felnőttkeresztségről és az egyházi szolgálattevők választásáról

Didakhé jelentése „tanítás”. Ez egy olyan iratnak a címe, amely a katolikus „szenthagyomány” része, sőt annak is az egyik legkorábbi forrása. 
Mi, akik a „sola Scriptura”, egyedül a Szentírás elvét következetesen valljuk, nem tekintjük a hagyományt a hit mércéjének, sem a kinyilatkoztatás forrásának, mégis, ez a korai, nem sugalmazott irat több mint érdekesség, és felkeltheti az érdeklődést a Biblia igazságai iránt az „egyedül az Írás” elvét nem vallók számára is.
Philotheosz Brüenniosz, az
egyháztörténeti lelet felfedezője

Keletkezésének ideje, helye és az irat jelentősége

Valószínűleg „150 előtt keletkezett, de már az apostoli kor lezáródása után... legvalószínűbb, hogy a 2. század második negyedéből való, keletkezési helyéül pedig a legtöbb kutató Szíriát jelöli meg.”

Didakhé 16 rövid fejezetből áll, és 10-11 nyomtatott oldalon elfér annak egész terjedelme. Hosszabb címe A tizenkét apostol tanítása, alcíme pedig: Az Úr tanítása a tizenkét apostol által a nemzeteknek. Philotheosz Brüenniosz nikomédiai metropolita jeruzsálemi zarándoklata alatt találta meg ezt a kis iratot, 1873-ban. A Szent István Társulat kiadásában a hozzá fűzött kommentár így foglalja össze az irat tartalmát: „A Didakhé a második század egyházának szertartásait és a közösségi élet szabályait rögzíti, olyan szövegemlék, amely a keresztség és az eucharisztiamegtartásának rendjét foglalja össze, és ezeknek kapcsán beszél az imádságról, a böjti fegyelemről, a próféták és a vándortanítók szerepéről.”3

„A keresztény ókor igen nagyra értékelte a Didakhét, a későbbi liturgikus és egyházfegyelmi iratokhoz alapul szolgált, több egyházban4  a kezdeti korokban kánoni könyvnek tartották, de Euszebiosz,5  jelentősége elismerése mellett, az apokrifok közé sorolta... Megtalálása kétségtelen a 19. század legjelentősebb felfedezése.”6